Még a novemberi pécsi könyvbemutatón kaptam meghívást Köves L. Imrétől a TEBSZ Tollforgatók Klubjának elnökétől, hogy nézzem meg gyűjteményét. Akkor erre nem volt lehetőség, de januárban úgy érkeztünk Pécsre, hogy ez a látogatás is beleférjen a programba. Imre bácsi a tevékeny, alkotó ember példája. Irodalom szeretete, gyűjtő szenvedélye, az emberekhez és az élethez való pozitív viszonyulása példa értékű és talán a hosszú élet titka is.

Az alábbiakban néhány képet mutatok be a gyűjteményből és egy cikket Imre bácsiról, ami a Pécsi Hét online kiadásában jelent meg a világhálón.

Képek a gyűjteményről

Különös szenvedély - Magánmúzeum egy panellakásban

Köves Imrét sokan ismerik. A TESZ Tollforgatók pécsi egyesületének ő az életre hívója és egyben vezetője, munkásságát 2003-ban a TESZ Tollforgatók Országos Szövetségének díjával ismerték el. Ebben a kis baráti közösségben rendszeresen tartanak irodalmi esteket, felolvasásokat a kortárs írók, költők. Ő maga is ír, novelláiban személyes élményeiből merít. Kevesen tudnak azonban gyűjtőszenvedélyéről. Gyűjteménye egyedülálló, nem ritka, hogy muzeológusok is vizsgálják. Komoly összegeket ajánlanak fel egyik-másik tárgyért, de ő nem válik meg gyűjteménye egyetlen darabjától sem.

Hosszú évek óta egyedül él a ma 82 éves író, másfél szobás lakását, mely egyben „múzeum” is példás rendben tartja. Több mint harminc éve hódol szenvedélyének

-Rajong a múzeumokért. Bejárta már Európa nagyvárosainak legjelentősebb kiállításait, a Louvre-tól a Pradó-ig. Ez a szenvedélye is a gyűjteményével függ össze?

-Igen, hiszen minden múzeumban tanulok valamit. A katalogizálást, rendszerezést is így lestem el. Másrészt az utazások jó alkalmat teremtenek a gyűjteményem bővítésére.

-Miért éppen korsókat gyűjt?

-Reklámszakemberként dolgoztam a hetvenes években. 1973-ban közreműködtem, az iparszerű pécsi sörgyártás 125. évfordulójára rendezett ünnepség reklámkampányában. Erre az alkalomra a Zsolnay-gyár készítette a korsókat, Fürtös György keramikus művész tervei alapján. A mintapéldányok közül azt választották, amelyet én javasoltam. Az első 200 számozott példányból én is kaptam egyet, a 051-est, benne van a művész monogramja is. Később külföldön vásároltam még két korsót, és elhelyeztem őket egy polcon. Az igazi lendületet az adta, hogy a feleségem megvette Brestyánszky Ilona: Ismerjük meg a kerámiát című könyvét, amit elolvasva, egy világ tárult fel előttem. Ez egy rendkívül alapos munka, az egész kerámiatörténetet részletesen tárgyalja, ezen kívül 3000 gyári jegyet is tartalmaz. Rájöttem, hogy csak hozzáértéssel és előzetes felkészültséggel lehet igazán jól gyűjteni.

A könyv segítségemre volt abban, hogy felismerjem a különböző korú és gyártású darabokat. Ma már csaknem az összes gyári jegyet ismerem, és így könnyen azonosítom akár a Pécsi Vásárban is a régiségeket. A legtöbb korsómat a vásárban vettem, még ma is minden vasárnap kimegyek nézelődni.

-Meg tudja ön ítélni teljes biztonsággal az adott darab értékét?

A hosszú gyűjtőévek alatt, és a szakirodalom alapos tanulmányozásával meg lehet tanulni. Az árusok ismernek, gyakran kérik ki a véleményemet egy-egy darab korát, gyártási helyét illetően. A vásárban csak veszek, a gyűjteményemből soha el nem adok egy darabot sem.

Nekem ez a kedvtelés sok örömet ad. Kisgyerek koromban bélyeget gyűjtöttem, de mire hazajöttem a hadifogságból, elveszett a gyűjtemény.

-A bélyegekkel ellenben kevesebb lehetett a probléma, ezeket a korsókat rendben tartani sem lehet könnyű.

-Hetenként egyszer takarítok, portörlővel tisztogatom őket. Két-három havonta pedig igazi nagytakarítást rendezek. Olyankor újra kezembe veszek minden egyes darabot…

-Ezek a gyönyörű porcelánok, csiszolt és fújt üvegek könnyen sérülnek. A takarítások során nem szokott összetörni néhányat közülük?

- Két alkalommal is előfordult, hogy takarítás, rendezgetés közben eltörtem egy-egy kisebb poharat, szerencsére azonban egyik sem volt különösen érdekes, de azért nagyon sajnálom őket.

-Csak ép korsókat gyűjt?

Alig van néhány, ami sérült. Itt van például egy, amelyikből lepattant egy kis darab, alig észrevehető hiba. De nem csoda, hiszen már kétszáz éves.

- A kis panellakásban több, mint 150 tányér díszíti a falakat, és 864 értékes korsó sorakozik a polcokon. Emlékszik mindegyik történetére?

-A korsókat és tányérokat szigorú elv szerint katalogizáltam, mindegyiken ott van a nyilvántartási szám, némelyikben még egy kis cédulára feljegyezve a korsó története is.

-Bemutatna néhány különleges darabot?

- Csak 1945 előtti korsókat gyűjtök. A vitrinben szép rendben megfér egymás mellett a meiseni porcelán-korsó és a lukafai hutaüvegből készült kiskancsó. A hártyavékony, bütykös hutaüveg korsók egyedülállók, alig lelhetők fel már gyűjteményekben is.

A bányászlámpát imitáló korsót egy rokontól kaptam, majdan a Történeti Múzeumra hagyom.

Léka Lászlótól, a Színház egykori maszkmesterétől - sok más érdekes darab mellett - vettem ezt a festett, csiszolt ólomüveg korsót. Nagyon szép, és teljesen ép.

Ez egy 18. századi korsó, melyen Gambrinus látható.

A német domborműves korsók vidám családi jeleneteket ábrázolnak, és tréfás versikék, vagy bölcsességek szerepelnek rajtuk.

-Ismer valakit, akinek hasonló gyűjteménye van? Más gyűjtőkkel tart kapcsolatot?

-Van egy országos Söröskorsó és Söröspohár Egyesület a fővárosban, amelynek én is tagja vagyok. Az egyesület vezetőjének sokkal nagyobb gyűjteménye van, mint az enyém, talán az én korsóim régebbiek.

-Hogyan tudta megteremteni az anyagi hátteret ehhez a szenvedélyhez?

1969-ben leszoktam a dohányzásról, másnap azt a pénzt, amin cigarettát szoktam venni, kivettem a pénztárcámból, és félretettem. Egy idő után azt vettem észre, hogy van pénzem, összegyűjtöttem és 1973-ban elkezdtem vásárolni.

-Egyébként szereti Ön a sört?

-Igen, sőt rendszeresen fogyasztom is. Minden nap megiszom egy üveggel étkezés előtt.

-Mi történik, ha a gyűjtemény „kinövi” a lakást? Hisz már rengeteg tárgyat a szekrényekben tárol, mert nem tudja kiállítani.

-Szeretném közkinccsé tenni ezeket a különlegességeket. Megtudtam, hogy Harkányban nemsokára felépül egy városi múzeum. Szándékom szerint erre a múzeumra hagyom a teljes kollekciót. Örömmel tölt el a gondolat, hogy majdan sokan gyönyörködnek az én több évtizedes gyűjtőmunkám eredményében. Addig pedig folytatom a keresgélést, minden vasárnap kimegyek a vásárba.

(Forrás: Pécsi Hét Online; http://www.pecsihet.hu/cikkek.php?id=69)

Verses honlapom: http:www.verselo.gportal.hu